Az IFSW Europe 2022. március 15-én, a Szociális Munka Világnapján 18 órai kezdettel tartotta meg webináriumát mintegy ezer résztvevővel, melynek címe “Hangok a határról - A szociális munka reagálása az ukrajnai humanitárius válságra” volt.
A beszélgetést Rory Truell és Ana Radulescu moderálta. Az IFSW Europe részéről John Brennan és Herbert Paulischin, Ukrajnából Anna Slozanska, Lengyelországból Marcin Boryczko, Magyarországról a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének képviseletében Mihály Bulcsú, Moldovából Edward Lucaci, Romániából Adriana Salcianu voltak a felkért hozzászólók.
A rendezvényt egy perces néma csenddel, az áldozatokra való emlékezéssel kezdtük. Rory Truell megnyitója után John Brennan arról beszélt, hogy szolidaritást vállalunk az ukránokkal, célunk a háború elől menekülők segítése és a menekülteket segítő szociális munkás kollégák az önkéntesek támogatása. Lehetőség van adományozásra az IFSW és az IFSW Europe honlapján is. Ezeken a felületeken szeretnének minél több információt megosztani, például a különféle európai országokban menekülteket segítő szervezetek elérhetőségeit is.
Nagyon megrázó volt Anna Slozanska előadása, aki Ukrajnából beszélt. Az elején rendkívül pragmatikus volt, később érthető módon kétségbeesésének adott hangot. A szociális munka nagyon fiatal szakma Ukrajnában, pár elhivatott szakember, egyetemi oktató próbálja fejleszteni. Fontosnak tartja a menekültek segítését, befogadását, de azt is, hogy szolidaritásunkról biztosítsuk az országban maradókat és felemeljük szavunkat a békéért. Felhívta a figyelmet a rettenetes helyzetre ami jelenleg az országában van, sajnos senki nincs biztonságban. Nem hitték, hogy ez megtörténhet, hogy bombázzák a városaikat és a földdel akarják egyenlővé tenni azokat. Hatalmas károk vannak és rengeteg szenvedés, több millió ember vált menekültté. A legtöbben Lengyelországba mennek, de minden környező országba érkeznek menekültek, mindenkinek hálásan köszönte a segítséget. A következő időszakban számos szociális problémával kell szembenéznünk, nem csak a menekültek száma fog tovább nőni, de arra is fel kell készülni, hogy az ő segítésük, ellátásuk, integrációjuk kapcsán is sok nehézség lesz, például a kulturális különbségekből adódóan. Nagyon sok a menekültek közt a gyermek, akiknek az oktatását meg kell oldani, szükségük lesz munkalehetőségre, egészségügyi ellátásra. Minden ukrán nehéz helyzetben van, azok is akik menekülnek, elhagyták az otthonaikat, de azok is akik maradtak és közvetlen életveszélyben vannak. Rengetegen szenvednek traumától, poszttraumás stressztől, nagyon sok a civil áldozat. Meg kell állítani ezt a háborút! Az egyének is sokat tehetnek a helyzet javításáért, mindenkinek van felelőssége ebben a helyzetben, az egyéni erőfeszítésekre is szükség van.
Jó példa volt erre a következő hozzászóló tevékenysége, Marcin Boryczkoé, aki a lengyel-ukrán határon dolgozik önkéntesként és 5 ukrajnai menekültet is befogadott a házába. Sajnos most szociális munkásként megtapasztaljuk munkánk során milyen egy háború, mennyi szenvedéssel jár. Nagyon sok anya menekül gyermekével, sok a kihűlés és fagyásos sérülései vannak a gyermekeknek is, ez egy komoly humanitárius katasztrófa.
A magyar hozzászóló Mihály Bulcsú ismertette a szakmai jelenlegi helyzetét. Felvázolta, melyek a központi kommunikációval szembeni kormányzati hiátusok, hogy bár a propaganda azt kommunikálja minden a legnagyobb rendben, valójában az önkéntesek karitatív tűzoltása zajlik. Nagyon sokan érkeznek és bár a 2015-ös menekültválságban a szakma és a budapesti társadalom jól vizsgázott, összességében Európa egyik legkevésbé befogadó országáról beszélünk. Probléma a szociális munkás hallgatók számának csökkenése és hogy jelenleg a sem az egyetemi oktatás, sem a szociális munka kapcsán nem nem találkozhatunk menekült specifikus tananyaggal. A menekülthullámban mélyszegénységben élő roma családok is érkeznek, amire rendszer egyáltalán nincsen felkészülve, a magyar társadalom tradicionálisan nagyon előítéletes. A szakma előtti kihívások: a tartósan itt maradókkal való szociális munka, az előítéletek csökkentése, a bevándorlókkal végzett szociális munka magyarországi módszertani újragondolása.
Edward Lucaci beszámolt róla, hogy Moldova is mindent megtesz azért, hogy biztonságban érezhessék magukat a menekültek. Szállást, meleg ételt, szállítást, információs szolgáltatást biztosítanak a Caritas Moldova-n keresztül. Adriana Salcianu Romániából jelentkezett be, Bukarestből koordinálja a segélycsapatok munkáját. 24 órában dolgoznak, folyamatos kapcsolatban vannak, a segítők közt sok a civil, önkéntesekkel dolgoznak. A menekültek legfontosabb szükséglete most a biztonság. Azoknak is nyújtanak szolgáltatásokat akik nem sokáig maradnak Romániában és tranzitban vannak, megoldott a szállításuk a repülőtérre, vasúthoz, buszhoz és a határra más országok felé, ez ingyenes a menekültek számára. A legtöbb menekült nő és gyermek, de vannak gyermekek szülő nélkül is, olyanok is, akik a román gyermekvédelmi rendszerbe kerülnek. Róluk gondoskodni kell, orvosi segítséget is adnak, az állami kórházakban is fogadják őket, számukra ingyenes az ellátás. Rengetegen vannak a határon, sokan autó nélkül jönnek át, a határra küldenek ételt, italt, takarókat, meleg ruhákat, igyekeznek a menekültek alapvető szükségleteiket kielégíteni.
Rory Truell megjegyzi, hogy a menekültek biztonságérzetét nem csak az étel és a meleg takaró adja, hanem a segítő teamek fantasztikus munkájának is köszönhető, hogy biztonságban érzik magukat a menekültek, köszönjük minden szociális munkás és önkéntes munkáját! Herbert Paulischin is kapcsolódott ehhez a gondolathoz, a szociális munkások helytállásáról beszélt, akik nagyon nehéz munkát végeznek, hiszen ők kerülnek közvetlen kapcsolatba a traumatizált menekültekkel, ebben a helyzetben a segítőket is segítenünk, támogatnunk kell. Az is elmondható, hogy ez nem egy homogén csoport, nem csak szociális munkások, képzett szakemberek dolgoznak a menekültekkel, sok az önkéntes és a hallgató is köztük. Részükre szállítást szerveznek, a határra és vissza, tolmácsokat biztosítanak, együttműködnek az egyházakkal. Fontos, hogy felszerelést is biztosítanak, például nagyon nagy szükség van tabletekre, amivel fordítják a dokumentumokat, hasznosak a külső akkumulátorok, ezekről fel lehet tölteni a telefonokat, ami ebben a helyzetben extrém fontos, hogy kapcsolatban maradhassanak.
A szervezők nagyon sok kérdést kaptak és sok hozzászólás is érkezett, de az idő szűke miatt Rory egy fontos körkérdést tett csak fel: “Mi tehetek szociális munkásként, hogy segítsek? Utazzak el ezekbe az országokba, menjek a határra, vagy mi lenne hasznos, hogy segítsek?!” Ana Radulescut kérte fel első sorban válaszra, aki minden nap a határon dolgozik, ő beszélt arról, hogy hogyan segíthetnek a résztvevők. Egyáltalán nem szükséges odautazniuk, amire viszont nagy szükségük van: mivel legtöbben tranzitban vannak, kontaktra van szükségük különböző országokban, információra azoknak, akik tovább szeretnének menni, mert nem tudják hogyan induljanak el, nyelvi akadályok is vannak. Nagyon fontos lenne, hogy a segítők Európa országaiban fogjanak össze, szervezzék meg magukat, hogy tudjanak információt, tanácsot adni a menekülteknek. Hozzanak létre weboldalt, facebook oldalt, telefonszámot, ami nyilvános, és ahonnan a többi európai szociális munkás szervezet információt szerezhet! Ana Radulescu felhívja rá a figyelmet, hogy hatalmas szükség van a tolmácsokra, akik tudnak ukránul, illetve hogy olyanok is legyenek, akik a jelbeszédet is tudják. A háború elől menekülőknek nagyon fontos a biztonság érzése, ehhez kell, hogy értsék mi történik körülöttük, tudják például, hogy hány napig kell várniuk, mi fog ezután történni velük. Információra van szükségük, hogy tudjanak tervezni, csak így érezhetik magukat újra biztonságban. Nincs pénzük, nincs forrásuk, mindent hátrahagytak, nincs töltőjük se a telefonjukhoz, nem tudják élnek-e a családtagjaik, ha nem tudják elérni őket. Épp ezért fontos nagyon ebben a helyzetben az információ és az elérhetőség.
Mihály Bulcsú hozzászólásában a szakmai szervezetek feladatai közt említi, hogy szakmai, módszertani útmutatást kell adnunk a menekültekkel való munkára vonatkozóan.
Rory még egy problémára hívja fel a figyelmet, miszerint nem mindenhol fogadják "örömmel" a menekülteket, a szolidaritást kell elősegíteni a közösségekben. A lengyel hozzászóló szerint is létező, sajnálatos jelenség amiről Rory beszélt, nem minden menekültet fogadnak egyformán, tapasztalható rasszizmus, megkülönböztetés, ha fehér, keresztény ukrán menekült érkezik akkor őt örömmel fogadják, segítik, de ha más, akkor már nem. Majdnem két millió menekült ment Lengyelországba, rengeteg a gyerek, őket tanítani kell és lehetővé tenni, hogy újra gyermeknek érezhessék magukat.
Edward Lucaci szerint az is fontos, hogy az információ amit adunk a menekülteknek ellenőrzött legyen, nem akarnak pánikot kelteni, nem akarnak fals információt terjeszteni. Célszerűnek látná, hogy egy platformot hozzanak létre, ahol követhető, hogy milyen szolgáltatásokat kaphatnak a menekültek és milyen kapacitások vannak. Ezzel Rory Truell is egyetértett, fel kell készíteni a közösségeket, koordinálni kell a segítő tevékenységet, a nemzeti szövetségek nagy feladata ez. A nemzeti szövetségeknek úttörőnek kell lennie, el kell érniük a kormányoknál, hogy legyenek megfelelő szolgáltatások, ellátások, oktatás, információnyújtás. John Brennan szerint a menekültek száma a 7 milliót is el fogja érni, erre fel kell készülnünk, át kell gondolni, hogy osszuk el a forrásokat. Az IFSW és tagszervezeteinek feladata minden támogatást megadni a kollégáknak, segíteni a segítőket.
Anna Slozanska meghatódva köszöni meg a résztvevőknek és a szomszédos országoknak az ukrajnai menekülteknek nyújtott segítségüket. Ugyanakkor záró gondolatként felteszi a kérdést: “Mit tegyünk, ha nem akarjuk elhagyni a hazánkat, ha nem akarunk menekültek lenni?! Szeretjük a hazánkat! Segítsenek nekünk!” - kérte az ukrán kolléga elcsukló hangon, megrendülten hallgattuk beszédét. Ana Radulescu szerint nem marad más, mint a segítés, a gondoskodás gyermekeinkről, családunkról és az idősekről és bízunk a békében. Reméljük, hogy a menekültek hazatérhetnek biztonságban! Ebben a helyzetben csak a tettek segítenek és megmutatja ez a helyzet azt is, hogy milyen nagy szükségünk van egymásra itt Európában. Segítsük, támogassuk egymást!
A rendezvényről felvétel is készült, mely hamarosan fel fog kerülni a szervezet honlapjára (amint megtörténik cikkünket frissítjük).
Mihály Bulcsú
SzMME Elnökségi tag, ELTE-TáTK mesteroktató
Dr. Tóth Anikó Panna
SzMME Nemzetközi Munkacsoport, DE-EK tanársegéd