A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) és a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) 2022. július 31-én levelet írt a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárnak a rezsiköltségek változásának szolgáltatókra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Levelünkben kiemeltük, hogy az elektromos áram, a gázszolgáltatás és az üzemanyag drasztikus emelése a szociális szolgáltatások számára olyan kiadásnövekedést jelent, melyre nincs fedezet. Ennek előre látható következménye, hogy már az őszi időszakban várható a szolgáltatások hozzáférhetőségének és kapacitásainak korlátozása, a dolgozók elbocsájtása, egyes ellátások szüneteltetése vagy akár teljes megszüntetése.
2022. augusztus 2-án a két szakmai szervezet adatgyűjtést kezdeményezett a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók és intézmények rezsijének változásával kapcsolatban. Az adatgyűjtés elektronikus kérdőívvel történt és 2022. augusztus 13-án reggel zárult, eddig az időpontig 64 kitöltött kérdőív érkezett. A 64 válasz természetesen nem tekinthető reprezentatívnak az ágazatra nézve, de leszögezhetjük, hogy a válaszok az intézménybezárások és szolgáltatások megszűnésének veszélyére irányulnak.
Válaszadók
A válaszadók közül a fenntartók képviselői viszonylag pontos adatokkal rendelkeztek az aktuális és várható költségekről, ez a szolgálat- és intézményvezetők esetében ez már csak részlegesen teljesült, míg a munkatársak esetén csak hozzávetőleges becsléseket kaptunk.
A fenntartó típusát nézve a válaszadó 47%-a a nonprofit szektorból érkezett, az állami-önkormányzati kitöltők aránya 39%, az egyházi fenntartásúak aránya 14%. Összességében a nonprofit szektor a jelen mintában jelentősen felülreprezentált, az állami szektor pedig alulreprezentált, az egyházi fenntartású szolgáltatók a valós aránynál valamivel nagyobb arányban jelentek meg .
A szakmai területi felosztásban a szociális alapszolgáltatások és szakosított ellátások azonos arányban (34-34%) jelentek meg, 22%-ban a gyermekjóléti alapellátások, s kb. 10%-ban pedig egyéb területek. Az intézmények közül kiemelendően nagy számban jelentek meg a támogató szolgálatok (9), család és gyermekjóléti szolgáltatás intézményei (10), családok átmeneti otthona (8), a szakosított ellátások között pedig az idősek otthona (10), de a válaszadók között szerepelt a menekültekkel végzett munka, a nevelőszülői ellátás és a felzárkózási terület is. Több válaszadó intézmény integrált formában működtet szolgáltatásokat.
Az intézmények méreteit jól mutatja, hogy jelen vannak a mintában a kis ellátotti körre (20-30 fő) fókuszáló alapszolgáltatásoktól a sok száz főt elérő, ellátó több telephelyen működő intézményekig. Ebből is látszik, hogy szinte minden szociális intézmény és szolgáltatás ki van téve a normatív alapon és pályázattal elérhető állami támogatások ellenére a megnövekedett közüzemi díjfizetés és üzemanyagár aránytalanul nagy terheinek. A közfeladatot ellátó szociális és gyermekvédelmi intézmények a piaci árat a jelenlegi és 2023-ra tervezett költségvetési forrásokból biztosan nem tudják kifizetni.
Hatások
A villanyárammal kapcsolatos becslések esetén a válaszok két csúcsponttal oszlanak meg. A válaszadók közel fele a 26-75% közötti tartományban becsülte meg az elektromos energia költségének emelkedését, 28%-uk pedig a 1,5-2-szeres emelkedést jelölte.
A gázenergia költségeit tekintve egyértelmű, hogy a szolgáltatók fele a legmagasabb költségváltozási kategóriát jelölte meg (150-200%), a szöveges válaszok között többen jelezték, hogy a 200%-os kategória-határ messze nem fedezi a várható emelést.
Az üzemanyag-költségek tekintetében nem volt egyértelmű csúcspont, kiemelkedik a válaszok között a 26-50%-os, a 76-100%-os és a 151-200%-os kategória – e három együtt magába foglalta a válaszok 60%-át. Az emelkedés mértékét itt jelentősen befolyásolja, hogy milyen típusú szolgáltatásokról van szó. Itt a minta korlátai miatt nem tudtunk egyértelmű összefüggéseket kimutatni.
A szolgáltatók működésére vonatkozó számszerűsített adatok legtöbbször csak becslésként értelmezhetők. Azon szolgáltatók esetében, ahol konkrét számadatokat kaptunk, egyértelműen látszik, mekkora anyagi terhet jelent a jövő év a legtöbb intézménynek: összességében legalább 3-4-szeresére emelkedik az összesített rezsiköltség.
Merre tovább?
A kérdőívben kapott válaszok alapján egyértelműen látható, hogy a szakterületen hatalmas nagy a bizonytalanság a jövőt illetően. Sokan nem látják azokat a forrásokat, amiből további működés fenntartható, ugyanis a „közüzemi költségek emelkedése olyan mértékű, hogy azt kigazdálkodni nem lehet”.
A válaszadók 76%-a szerint az állam kötelessége, hogy a szolgáltatókat támogassa ebben a helyzetben – a szervezetek ugyanis állami feladatot látnak el. Rövid távon szükséges lenne, hogy a szociális intézmények kedvezményes díjat fizetők körében maradhassanak. Hosszabb távon a szolgáltatások működőképességének megőrzése érdekében elengedhetetlen, hogy az állam rendkívüli támogatás nyújtson, illetve a költségvetési törvényben rögzített támogatási összegeket a rezsiköltségek emelkedéséhez igazítva módosítsa.
A válaszok között 10%-nál is kisebb arányban jelenik meg a fenntartó szerepe, lévén a fenntartók nem rendelkeznek a rezsiköltségek növekedését érdemben kompenzálni képes volumenű forrásokkal. Néhány esetben felmerült, hogy a települési önkormányzatok támogassák az adott intézményt, ahol nem az önkormányzat a fenntartó, illetve adományok gyűjtése.
Felmerült a térítési díjak emelése, ugyanakkor a szolgáltatók tisztában vannak azzal, hogy ez nem elégséges eszköz, a szolgáltatást igénybe vevők köre ugyanis jövedelmi helyzeténél fogva nem képes akkora térítési díjat fizetni, ami érdemben segítséget nyújtana. Az alapszolgáltatásokat igénybe vevők jelentős részénél számolni kell azzal, hogy a rezsiköltségek változásai potenciálisan itt is többletköltséget eredményeznek.
A spórolás, a különböző megszorítások is megjelennek a válaszok között. Ez jelentheti az intézmény átszervezését, a szolgáltatási kapacitások szűkítését, akár a dolgozói elbocsájtásokkal együttesen. A válaszadók között volt, aki kifejezetten jelezte, hogy szükséges lenne a dolgozók védelme, hogy emiatt ne válhassanak munkanélkülivé.
Sajnos több esetben is felmerül az intézmény egyes szolgáltatásainak vagy akár a teljes intézmény megszűnése. A 2022-es évben is fennáll ennek a kockázata, de a legtöbb szolgáltató ezt az évet megpróbálja túlélni. Ugyanakkor, ha az idei ősszel nem születik megnyugtató válasz a problémára, jövő év elejére számos szolgáltató kénytelen lesz beszüntetni a működését.
Szakmai javaslataink
A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) és a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) szakmai javaslatai az ágazattal történt konzultáció alapján a következők:
- Rövid távú megoldásként készüljön olyan jogszabály-módosítás, mely a közfeladatot ellátó szervezeteknek az idei évben a kedvezményes tarifák további alkalmazását teszi lehetővé.
- A 2023-as évre vonatkozóan a rezsiköltségek pontos felmérése alapján a költségvetési törvényben a szolgáltatók finanszírozásába épüljön be a rezsiköltségek fedezete (illetve minden, 2023-ra előre látható költségnövekedés, pl. a minimálbér és bérminimum emelkedése).
- Készüljön válságterv a válsághelyzetbe került szolgáltatók, intézmények támogatására, illetve az ellátás nélkül maradó igénybevevők megfelelő elhelyezésére.
- Készüljön hosszú távú, állami támogatásokra épülő stratégia az intézmények és szolgáltatók energiahatékonyságot növelő beruházásainak támogatására. A jelenlegi válsághelyzet hosszú távú megoldása az energia-felhasználás csökkentése és a megújuló, költséghatékony energetikai rendszerek kiépítése.
Budapest, 2022. augusztus 15.
Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke
Dr. Szoboszlai Katalin, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke