A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete a hazai szociális munka egyik legrégebben működő civil szervezete. Közel 2 évvel a szervezet „reaktiválása” után és a Szociális Munka Napja közeledtével érdemes áttekinteni az eddigi utat és egy kicsit a jövő felé fordulni.
Az elmúlt 2 évben számos dologban igyekeztünk fejlődni, munkacsoportokat alakítottunk, próbáltunk a szakmai érdekérvényesítés érdekében önállóan vagy más szervezetekkel közösen megnyilvánulni mindenféle felületen. A szakmai tevékenységünket igyekszünk részletesen bemutatni mindenkinek, ezek elolvashatók a tavalyi szakmai beszámolóból vagy a féléves összefoglalónkból is.
Az elmúlt hónapokban előtérbe került a szakmai érdekvédelem és érdekképviselet kérdése több téma okán is: a rezsikérdés, a szociális törvény módosítása, de az ágazati bérhelyzet kapcsán is sokszor felmerült, hogy a szociális szektorban fontos lenne a szervezett érdekérvényesítés.
Sok beszélgetés zajlott a témában, ennek néhány tanulságát szeretném kihangosítani, illetve egy kicsit meggondolni:
- 1. Abban konszenzus van, hogy az érdekképviseletet-érdekérvényesítést a szakszervezeteken és szakmai szervezeteken keresztül várják el a területen dolgozók. Ugyanakkor sokan azt gondolják, hogy ez a területen dolgozók felett és nélkül működő jelenség. S bár a szakszervezetek és más szervezetek is aktívan működnek, sokan nem érzik ezt a gyakorlatban.
- 2. Abban is viszonylag nagy egyetértés van, hogy az ágazat érdekérvényesítő képességét rendkívül rossznak tartjuk. Viszont ott van némi zavar, hogy miként is lehetne ebből kilábalni – az összefogást mindenki támogatja, de hogy ebben ki-ki milyen módon tudna részt venni, ez meglehetősen zavaros. Leginkább abban akadnak konkrétumok, hogy ki-ki miért nem tud ehhez az összefogáshoz hozzátenni.
Erre az évrendszerre szeretnék néhány tételben reagálni:
- 1. A szervezett érdekképviselet és érdekvédelem nagyon fontos, ez azonban nem megy a szervezet aktív tagsága nélkül. Ha a szervezeteknek nincs tagsága vagy az passzivitásba vonul, akkor a vezetők (akik általában szintén munka mellett, önkéntes alapon dolgoznak) nem lesznek képesek hatékonyan tenni a szakmáért.
- 2. Az érdekképviseletnek a dolgozók csak akkor lehetnek haszonélvezői, ha maguk is aktív résztvevői, sőt: formálói. Nagyon elszoktunka maga valójában soha meg nem tapasztalt valódi demokráciának, de ha a szociális munka területén nem vagyunk képesek ennek a színtereit megteremteni, akkor máshol ne legyenek illúzióink...
- 3. A szervezett érdekvédelem kapcsán nem várjuk el senkitől, hogy kockáztassa az egzisztenciáját vagy halljon bele a munkába – viszont szerintem abba nem roppan bele senki, hogy csatlakozik valamelyik csoporthoz és kisebb-nagyobb feladatokban segítkezik. Senkitől nem várunk éjszakai munkát, heroikus önfeláldozást - egy-egy részfeladat felelősségteljes ellátása is hatalmas segítség!
- 4. Fontos, hogy lássuk, hogy nem lehet „megúszásra” alapozni a szociális szakma jövőjét. Ha az „itt és most” helyzetekben kerüljük is a konfrontációt, talán megúszhatók bizonyos kellemetlenségek – már attól eltekintve, hogy a szakma nagy része már most gyalázatos fizetésekért és rendkívül rossz körülmények között dolgozik, túlterhelve, kiégve, a szakmai célokat a napi tűzoltásban és a politikai "fentről megmondásban" régen elengedve… Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy „ennél rosszabb már nem lehet”… de lehet és lesz is, ha nem fogunk össze. Erre talán az idei év mindennél jobb példa.
Én személy szerint azt látom, hogy a szakszervezetekben és a többi érdekvédelmi szervezetben is megvan a szándék és a lelkesedés – de ez NÉLKÜLETEK NEM MEGY!
A magunk nevében beszélve – az SzMME meglehetősen ambíciózus tervekkel vágott neki a 2022. évnek: ott az UNIDIV projekt és seregnyi más szakmaépító kezdeményezés ötletét hoztuk erre az évre. Aztán jöttek az ukrajnai menekültek, a "gyermekvédelmi” népszavazás, a "rezsiharc" és most a szociális törvény módosítása. És még ne legyetek nyugodtak, van 2 hónap ebből az évből és mindig az év vége hozza az ágazatot érintő változások nagy részét. Igyekszünk mindebben helyt állni, s ebben ma már az elnökség nincs egyedül, vannak aktív, mindennapi feladatokba is bekapcsolódó tagjaink. De ahhoz, hogy eséllyel tudjuk képviselni a szakmát és annak érdekeit, többen kellünk. Szerintem mindenki talál magának testhez álló kisebb-nagyobb feladatot – nem kell mindenkinek a frontvonalon lennie, az is segítség, ha egy-egy kisebb feladatba be tud kapcsolódni.
Várunk mindenkit az SzMME csapatába, legyetek aktív részesei ennek a munkának!
