Fordított jóléti állam

A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazat rendkívül fontos szerepet játszik a magyar társadalomban – sajnos maga a magyar társadalom erről meglehetősen keveset tud, a magyar kormányzat pedig láthatóan megfeledkezett erről.

 

A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazat problémái jelentős részben az évtizedes alulfinanszírozottságból és a rossz ágazati bérhelyzetből fakadnak, kellő anyagi megbecsültség, a finanszírozás hiányában romló munkakörülmények miatt a pálya nem vonzó a fiatalok számára és a területen dolgozók jelentős része is elhagyta, elhagyja, elhagyni készül a területet.

 

Ráadásul a kormányzat az elmúlt években egyre erősítette a szociális problémák negatív társadalmi képét, morális problémákat kreálva az egyéneket, családokat, közösségeket sújtó nehézségekből – hajléktalanságból, szegénységből vagy a társadalmi kisebbséghez tartozásból.

 

Az elmúlt években bőven kijutott nehézségekből a magyar társadalomnak, bár ebben nem voltunk és vagyunk egyesül a világban. S amíg a legtöbb állam erre úgy reagált, hogy segíteni próbálta a nehéz helyzetbe kerülőket, megerősítette a szociális védelmet biztosító ellátásokat és szolgáltatásokat – Magyarország épp az ellenkezőjét tette és teszi, a kormány akkor ad, amikor kevesebb szükség volt rá és akkor vett el, amikor adnia kellett volna. A kormány ezzel létrehozta az inverz jóléti államot, a fordított jóléti államot.

 

Az elmúlt években vártuk az ágazat reformját, közszféra egyik legalacsonyabb bér és illetményrendszerének átdolgozását, a szociális életpálya-modellt, a követhetetlen finanszírozási struktúrák rendezését és a valós költségekkel összevethető állami finanszírozást – erre azokra az években sem került sor, amikor állítólag szárnyalt a magyar gazdaság.

 

A szociális ágazatban dolgozók tisztában vannak az ország jelenlegi helyzetével és gazdasági teljesítőképességével - csodákat így nem is várunk. Viszont elvárunk, hogy az állam igenis biztosítsa a szolgáltatók és intézmények működéséhez szükséges forrásokat fenntartótól, intézmény- és szolgáltatástípustól függetlenül és biztosítsa, hogy a szociális dolgozók megélhetése ne kerüljön veszélybe.

 

A 2023-as minimálbér és bérminimum emelése a gyakorlatban a nem diplomás munkakörökben valójában csak kb. 12% emelésnek felelt meg, a diplomás munkavállalóknál pedig átlagosan 8%-nak.

 

Szemben a 25%-os inflációval.

 

A követelt 13. havi juttatás és a 25%-os emelés maximum arra elegendő, hogy a dolgozók életszínvonala ne zuhanjon a mélybe és képesek legyenek megküzdeni a mindennapokban tapasztalható brutális áremelkedésekkel.

 

A magyar állam felelős az állami feladatok végrehajtásáért és ennek a felelősségnek része a működési feltételek biztosítása.