A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete felháborítónak tartja és visszautasítja Fülöp Attila államtitkár nyilatkozatát, mely szerint „aki nem írta alá az adatlapot, annak van takargatni valója. El akar rejteni valami olyat, amiből kiderülhet, alkalmatlan arra, hogy nevelje az állami gondozásban lévő gyermekeket. Másképpen, sarkosabban: veszélyes a gyerekekre”.
A tegnapi folyamán az államtitkár nyilvánvalóvá tette, hogy a gyermekvédelem szakmai alapokra helyezése, a szakellátásba kerülő gyermekek érdeke és helyzetük jobbítása, a területen dolgozók megbecsülése helyett továbbra is a bűnbakképzés a legfontosabb. Fülöp Attila alaptalanul rágalmazza az elmúlt időszakban kifogástalan életviteli vizsgálattal morális okokból egyet nem értő, ezért az ellátórendszerből távozni kényszerülő kollégáinkat.
Szakmai szervezetként szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat a távozó kollégákkal, - a minisztérium és háttérintézményei helyett is – megköszönve eddigi áldozatos munkájukat.
Mint arra a jogszabály benyújtása óta az SzMME és több gyermekvédelmi szakmai szervezet is felhívta a figyelmet a jelen intézkedéssel kapcsolatban több probléma merült fel:
- A megindult jogalkotási folyamattal kapcsolatban számos gyermekjogi és gyermekvédelmi szervezet ajánlotta fel tudását és együttműködését a kormányzatnak, jelezve a megoldandó problémákat és azok lehetséges megoldásait . Ezeket a javaslatokat a kormányzat teljesen figyelmen kívül hagyta.
- A jogszabálycsomag esetében teljesen elmaradt a társadalmi véleményezés, a parlamenti vitában benyújtott szakmai módosításokat a kormány egyszerűen lesöpörte az asztalról.
- Az elfogadott intézkedések a gyermekvédelem aktuális problémáira – a mennyiségi és minőségi szakemberhiányra, az alulfinanszírozottságra, a túlburjánzó, zavaros, bürokratikus működésre, a módszertani hiányosságokra – nem nyújtanak megoldásokat. Az intézkedések nem kezdenek semmit a rendszerszintű működési anomáliákkal, nem tesznek érdemi lépést az intézményi abúzus felszámolására és nem nyújtanak semmilyen támogatást a területen dolgozóknak.
- Az intézkedések arról tanúskodnak, hogy a döntéshozóknak minimális szakmai ismereteik sincsenek az intézményekben megjelenő bántalmazás tényezőiről és annak folyamatáról, azt kizárólagosan csak egyes dolgozók személyes hibájának hajlandók tekinteni és erre csakis egyetlen megoldást ismernek, a dolgozók büntetését. A beavatkozások szellemisége összeegyeztethetetlen a szociális szakma aktuális tudásával, szemléletével.
- A tesztek hatékonyságát – mármint, hogy kiszűri a bántalmazókat – semmilyen tudományos vizsgálat nem igazolta, nem áll rendelkezésre semmilyen hatásvizsgálat, mely érdemben alátámasztaná ezek alkalmazhatóságát. Az életviteli vizsgálat a munkavégzéssel össze nem függő területeket is vizsgál (jövedelmi, vagyoni helyzet, szabadidős szokások), a kifogástalan életviteli és pszichológiai alkalmassági vizsgálat együttesen aránytalanul beavatkozik a dolgozó (és családja) magánéletébe. Fülöp Attila nyilatkozata szerint a 2 291 életviteli vizsgálatból 4 esetben találtak problémát (0,17%), a vezetői pszichológiai alkalmassági vizsgálaton 268 főből 2 főt (0,7%) találtak alkalmatlannak – tehát a számok szerint a gyermekvédelem problémái nem a személyes alkalmasság hiányára vezethetők vissza.
- Az államtitkár nem beszél arról, hogy a gyermekvédelem eddigi súlyos munkaerőhiányát tovább súlyosbította az intézkedés, emiatt több intézményben gyakorlatilag leállt az ellátás, de szinte minden intézményben átszervezésekre volt szükség, ugyanis bármilyen létszámcsökkenés az eddigi kritikus helyzetet rontotta tovább. A terepen dolgozó munkatársainktól tudjuk, hogy egy veszélyeztetett gyermek elhelyezésére hónapokat kell várni a férőhelyek hiánya miatt.
- A kormányzat részéről az egyetlen beavatkozási kísérlet az elmúlt években arra irányult, hogy a gyermekvédelemi szektortól megszabaduljon és néhány év alatt azt gyakorlatilag csaknem teljes terjedelmében átjátszotta az egyházi fenntartóknak.
- Az ágazat anyagi erőforrásai kimerültek, a nevelőszülői juttatások bár az elmúlt években emelkedtek, összességében sokat veszítettek értékükből. Az intézményekben dolgozók fizetése alacsony, továbbra is a legrosszabbul megfizetett közfeladatot ellátó ágazat, az elmúlt évek emelései nagy részben a minimálbér-emeléséből fakadtak, a gyermekvédelemben dolgozóknak a pótlékok emelgetése maradt.
A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete továbbra is kitart álláspontja mellett, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer problémáiról nyílt társadalmi párbeszédet kell folytatni, ezt követően pedig a terület szakértőinek szakmai javaslataira építve, jelentős forrásbővítés mellett biztosított támogató intézkedésekre – nem pedig rendvédelmi jellegű szankciókra – van szükség!
Kecskemét, 2024. szeptember 18.
Meleg Sándor
elnök
Csatlakozó szervezetek:
- Szociális Szakmai Szövetség (3Sz)
- Magyarországi Szociális Szakemberek Képzéséért Egyesület (Iskolaszövetség)