HASW
Az International Federation of Social Workers (IFSW) a szociális szakma globális szervezete, melynek európai regionális szervezete (IFSW Europe) 2025. október 3-5. között tartotta éves küldöttgyűlését, október 6-8. között pedig szakmai konferenciáját. Mindkét rendezvényre Osloban (Norvégiában) került sor.
A küldöttgyűlés
A küldöttgyűlésen az IFSW Europe 26 tagországból 21 képviseltette magát. Magyarországot a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) részéről Kosztka Júlia és Meleg Sándor képviselte. A küldöttgyűlés 18 napirendi pont volt, ami a költségvetési, tisztújítási kérdések, beszámolók mellett az IFSW Europe szakmai tevékenységének elszámolására és tervezésére is kiterjedt.
A második nap délelőttje a munkacsoport és projektvezetők beszámolójával telt, amit kiscsoportos formában hallgattunk és vitattunk meg. Magyar részről két kiemelt területhez kapcsolódtunk, az emberi jogi és a fiatal szociális munkások munkacsoportjához.
Hazai szempontból az egyik legjelentősebb téma a New Social Work Network (NSWN) projekt. A NSWN 2019-ben alakult az IFSW egyik kiemelt projektjének keretein belül azzal a céllal, hogy platformot és támogatást biztosítson a nemzetközi szakmai közösség iránt érdeklődő szociális munka szakos hallgatóknak és öt éven belül diplomát szerzett pályakezdő szociális munkásoknak. Az elhivatott fiatal szakemberekből álló csoport aktívan dolgozik azon, hogy minél inkluzívabban működjenek és minél több fiatal szociális munkás csatlakozhasson hozzájuk szakmai tapasztalatoktól és a nyelvtudásuk szintjétől függetlenül. Közös munkanyelvük az angol, így minimális angoltudás szükséges az új szakemberek részéről, viszont egyszerűségre és könnyen követhetőségre törekvő nyelvhasználatuk és a nem angol anyanyelvűekre való tudatos odafigyelés angol nyelvi környezetben példaértékű.
A NSWN program egyik fő üzenete, hogy a már megteremtett értékekre való odafigyelés mellett minél több teret adjunk az új és fiatal hangoknak, halljuk meg az új generációk ötleteit, újító javaslatait és esetleges kritikáit is. Fontos látniuk az új generációknak, hogy van helyük és terük a szociális munkában (is), hogy ne mindig csak a „régi motorosok” kapjanak szót és hogy a változás és változtatási szándék értékes és elismert lehet. A NSWN-höz való csatlakozás legnagyobb előnyei a nemzetközi együttműködésekben való részvétel támogatása, a vezetői készségek fejlődése és új vezetők képzése, valamint az inkluzív reprezentáció promotálása.
A New Social Work Networkhöz való csatlakozás díjmentes és a vállalt feladatokat és aktivitásokat minden esetben a személyes időbeosztáshoz és preferenciákhoz igazítják, a támogató és inspiráló nemzetközi fiatalokból álló közösséghez való tartozásnak tehát nincs kötelező anyagi vagy egyéb erőforrásbeli vonzata. A nemzeti szociális munkás szervezethez, esetünkben az SZMME-hez való csatlakozás ajánlott. Cél, hogy a következő IFSW rendezvényekre már érkezzenek fiatal szociális munkások. A küldöttgyűlésen ennek érdekében jelentősen emeltük a program költségvetését.
Az emberi jogi munkacsoport munkájához idén szorosabban is kapcsolódtunk, különösen a hazai szociális munkát érintő politikai támadások kapcsán. A kiscsoportos megbeszélésben Enric Torras és az IFSW Europe elnöke, Ruth Allen felvezetésével beszéltünk arról, hogy lehetne hatékonyabbá és szorosabbá tenni az együttműködést. Mivel a szociális munka erősen kapcsolódik az emberi jogokhoz („social work is a human-right profession”), ezt a dimenziót mindig kiemelten kell kezelni. Fontos lenne megtalálni a közös nyelvet a társszakmákkal, tisztázni a közös fogalmakat, illetve a fogalmi területen fennálló eltéréseket.
Felmerült, hogy jelenleg a szociális munka egyfajta identitáskrízisbe került, nehéz önmagát meghatároznia a humán szakmák terén. Nehezíti a helyzetet, hogy nincs olyan szimbolikus kép a szociális szakmáról, mint például az orvosokról (fehér köpeny, gyógyszert ad és meggyógyul a beteg), emiatt a társadalom nagy része nem látja át a szociális munka jelentőségét. A kiscsoportban szó esett arról a kérdésről is, hogyan lehet nemzetközi szintről támogatni az antidemokratikus környezetben működő szociális munkásokat, hogyan lehet „nyomást gyakorolni az elnyomókra”.
A küldöttgyűlésen a különböző induló, megvalósulás alatt álló és induló projektek beszámolóit hallgattuk meg. Kiemelendő a szegénységellenes projekt, mivel az IFSW közreműködik az Európai Szegénységellenes Hálózat (European Anti-Poverty Network, EAPN) munkájában, ehhez a szociális munka szemszögéből készítettek munkaanyagot. A megvitatás során hangsúlyozták, hogy a szegénységgel kapcsolatos munka nem egyszerűen a különböző kemény és puha indikátorokra kell fókuszáljon, hanem a szegénységet, mint társadalmi tapasztalást helyezi fókuszba.
A projekt kapcsán felmerült, hogy a szociális munkának meg kell erősíteni a saját politikai pozícióját, természetesen nem pártpolitikai, hanem szociálpolitikai értelemben. Általános probléma, hogy a politikai döntéshozatali szinten egyszerűen figyelmen kívül hagyják a szociális szakemberek véleményét, a politikai ideológiák felülírják a szakmai érveket. Ugyanennyire kevéssé jelenik meg szakpolitikai – és olykor sajnos a szociális munka során is – az érintettek véleménye és tapasztalatai. Az Európai Szegénységellenes Hálózat által használt angol kifejezés „PeP – People Experiencing Powerty” (vagyis „szegénységben élő emberek/szegénységet átélő emberek“) kifejezés kiválóan megfogja a lényeget: hogy a szegénység mibenlétés igazán az tudja és érzi, aki megtapasztalta azt.
Az IFSW lezárta az öko-szociális munka projektjét, tervezik a folytatást, de ez jelentős részben költségvetési tényezőktől függ. Sajnos nálunk ez a szemlélet nagyon hiányzik a szociális munkából, pedig a klimatikus-környezeti változások a sérülékeny társadalmi csoportok jelentős részét az átlagosnál fokozottabban érintik. Induló program a SSWAE (Strengthening of Social Work Across Europe), ami a szociális munkások közötti együttműködést próbálja közvetlenebbé és intenzívebbé tenni, jelentős részben online platformok segítségével.
A délután kiemelt programja az izraeli-palesztin konfliktus volt. A konfliktus az elmúlt években az IFSW szervezetén belül is nagy figyelmet kapott és komoly vitákat generált, idén több nyilatkozat is megjelent a témában. Több ország közös indítványt nyújtott be, mely egy összetett – összesen két csoportban 7 pontból álló – határozatként kívánt foglalkozni a helyzettel. A szavazáson az általános állásfoglalások elsöprő többséget kaptak, az IUSW elleni szavazásoknál sokan tartózkodtak, de végül is azok a pontok is megkapták a szükséges többséget.
Az utolsó napon az IFSW Europe következő évi költségvetésének elfogadása volt az egyik kritikus téma, illetve tisztségviselők választására került sor.
További fontos információ, hogy a 2026. évi küldöttgyűlés helyszíne és időpontja is megszületett, október 8-10 között Rotterdam (Hollandia) ad helyszínt a találkozónak. A 2027. évi IFSW Europe konferenciát pedig Görögország szervezi, helyszíne pedig Athén lesz.
A konferencia
A küldöttgyűlést követő három nap a szakmai konferenciáé volt. Az első és utolsó napon főként plenáris előadások zajlottak, a második napra kerültek a szekciók, workshopok és tereplátogatások, ami ettől kissé túlzsúfolttá vált és nehéz volt minden érdekes témára eljutni a párhuzamosságok miatt.
A konferencia címének megfelelően a fő téma a fenntartható jövő kérdése volt. Az első előadásban (Dag O. Hessen) erről kaptunk áttekintést – a klímaváltozás kérdése igen érdekes, de alapvetően sok új információ nem hangzott el. Érdekes lett volna bővebben kifejteni a szociális munka kapcsolódását, különösen beszélni arról, hogy lehet a szociális munkába integrálni a környezeti változások nehezen individualizálható kollektív felelősségét. A második fő téma az őshonos népek helyzete és kapcsolódása a szociális munkához volt. Eva Josefsen a számi népesség történetében mutatta be, hogy jutottak el az erőltetett asszimilációs kísérletektől a kulturális és politikai autonómiáig (1989 óta van számi parlament). Szubjektív megjegyzés, hogy a bemutatott megközelítés nem csak az őshonos népek esetében lehet releváns, más etnikai vagy kulturális kisebbség esetén is jól alkalmazhatók a felvetett szemléleti kérdések.
A második nap a szekciók párhuzamosan futottak. Itt csak néhány, fontosabb előadást emelnénk ki.
Prágában egy hajléktalan személyeket segítő programot (New Leaf) mutattak be, ennek hazai szempontból kiemelendő újdonsága, hogy az eredményeket egy nagyon alaposan kidolgozott (randomizált mintavételű, kontrollcsoportos) kutatással monitorozzák. A projekt adatai nyilvánosan is elérhetők (https://newleaf.cz/).
Egy másik prezentációban a dekolonizációs szemlélet a szociális munkás képzésben való alkalmazását mutatták be. A dekolonizációs szemlélet első sorban azokban az országokban vált jelentőssé, ahol jelentős gyarmati történelmi háttér van, jelentős a nem többségi, de őshonos népesség aránya, illetve ahol jelentős számú bevándorló származású hallgató jelenik meg a társadalomtudományi képzésekben. A dekolonizáció a társadalomtudományok területén egy tudományos, kulturális és szemléleti folyamatot, amelynek célja a tágabb értelemben vett gyarmatosítás során kialakult tudásrendszerek, hatalmi viszonyok és gondolkodási struktúrák lebontása. A dekolonozáció paradigmáját tekintve ez szintén általánosítható és használható akár a hazai szociális munka területén is, hiszen alapvetően egy kritikai szemlélet, a kulturális dominancia megkérdőjelezése és felülvizsgálata áll a fókuszban. Ez a megközelítés a hazai szociális munka tekintetében is releváns, különösen a társadalmi kisebbségekhez való viszonyunkban, legyen szó akár kliensekről, akár hallgatókról, kollégákról.
Egy nagyon színvonalas előadást hallottunk azerbajdzsáni kollégánktól, aki a poszt-szovjet államok szociális rendszereinek fejlődését vetette össze. A poszt-szovjet államok közül még Grúzia is képviseltette magát a konferencián, ezekben az országokban a szociális munka fiatal szakma és a politikai környezet sem kedvez a fejlődésüknek. A hazai társadalmi-politikai környezet sok tekintetben hasonló jelenségeket mutat, ezért építettük a kapcsolatok feléjük.
A délutáni programban az öko-demokratikus gondolat kapott további időt, de újra előkerült a dekolonizációs szemlélet is, és ennek beépítése a szociális képzésekbe. Egy további programpontban a romák helyzete került fókuszba. Norvégiába az elmúlt években sok roma érkezett, főleg Románia felől és az integrációjuk fontos feladat az ellátórendszernek. Ebben a „hazai tapasztalatok” terén komolyabb előnyben vagyunk, pár gondolatot meg is osztottam a norvég kollégákkal.
A nap végén még egy workshopon vettünk részt, amiben a szociális munkások hiánya volt a téma. Sok országban van hiány a szociális munkásokból, ami érezhetően rontja a szociális és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférést, s emiatt kormányzati lépések is születtek. A workshopon a beszélgetés arra fókuszált, hogy miért lépnek ki a kollégák a területről és miért gyengül az utánpótlás. A szakmából való kilépés okai sok országban közös vonásokat mutatnak (alacsony presztízs és munkabér, nagy megterhelés, kiégés, stb.). A belépési oldalon vannak jelentősebb eltérések attól függően, hogy az adott ország oktatási rendszere milyen. Természetesen a „magyar modell” eléggé sajátos azzal, hogy a hazai kormányzat elengedte a szociális képzéseket és létrehozta a gondoskodáspolitikát, illetve hogy a szakmai státuszokat különösebb gond nélkül be lehet tölteni nem szakirányú végzettséggel.
Ehhez a témához kapcsolódott a saját előadásunk egyik része is, melyre nagy érdeklődéssel reagáltak a szekción részt vevő kollégák. Az előadásunk a magyarországi szociális munkás képzés fenntarthatóságával kapcsolatos jó gyakorlatokra és hiányosságokra igyekeztünk reflektálni. Az első felében Meleg Sándor a szegedi duális szociális munkás képzést mutatta be kutatási adatokra alapozva, kiemelve a modell előnyeit és fejlesztési lehetőségeit. Az előadás második felében Kosztka Júlia a gondoskodáspolitikai képzések bevezetése okozta helyzetet, a gondoskodáspolitika és a szociális munka viszonyát, a szociális munka szakma ebből kialakult jelenlegi magyarországi helyzetét, kihívásait mutatta be. Kiemelte a szociális munka nemzetközi kapcsolódásának, tudományos alapjainak és alapvető szakmai-etikai értékei megőrzésének fontosságát.
A zárónapon ismét nagyobb előadásoké volt a terep, a konferencia fő témái mellett nagyobb szerepet kapott a fiatal szociális munkások nemzetközi aktivitása. Az egyik legnagyobb sikert Emma Holten előadása aratta, aki a feminista gazdaságról beszélt, fókuszba állítva a nők által elvégzett gondozási munkát, illetve a gondozási feladatokat végző szakmák szerepét és alacsony presztízsét a társadalomban.
Összességében nagyon sok információval és tanulsággal gazdagodtunk mind a küldöttgyűlésen, mind a konferencián. A konferencia témái a hazai viszonyok között nagyon marginális szerepet töltenek be, nagyon hasznos lenne a hazai szociális munkásokat ösztönözni arra, hogy essen szó nyíltabb vitákban, megbeszélésekben. Bár látszólag az őshonos népek helyzete vagy a dekolonizáció számunka irreleváns, a szemléleti megközelítés számos területen hozhatna frissítő gondolatokat a magyar szociális szakma számára is.
A konferencia eseményeiről online meetingen is beszámoltunk október 27-én, de honlapunkon és folyóirat cikkben is készül összefoglaló.
