A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) és a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) válaszlevele Rétvári Bence államtitkárnak.
Tisztelt Államtitkár úr!
Az elmúlt időszakban a civil érdekvédelmi szervezetek mellett több parlamenti párt képviselője is kérdést nyújtott be a szociális szektort érintő rezsiköltség-növekedéssel kapcsolatban. A Jámbor András képviselő úr által benyújtott K/812. számú kérdésre adott választ azért is tartjuk fontosnak, mert képviselő úr gyakorlatilag a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete (SzMME) és a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) által 2022. július 31. keltezésű levelében foglalt kérdéseket tette fel Pintér Sándor belügyminiszternek (tartalmilag ezzel azonos Varga Ferenc képviselő úr K/797. számú kérdése is). Bár a szakmai szervezetekhez a Belügyminisztériumtól a mai napig nem érkezett válasz, a képviselői kérdésre adott választ a fentiek okán úgy tekintjük, hogy annak célzottja a két szakmai szervezet, illetve az általuk képviselt szociális szektor, illetve még tágabb körben az a közel egymillió szociálisan rászorult személy, akinek mindennapi ellátásáról a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátórendszer különféle formákban gondoskodik.
Kérdések és válaszok
Elsőként nézzük meg, sikerült-e válaszolni a Belügyminisztérium álláspontját képviselő Rétvári Bence államtitkárnak két szakmai szervezet által felvetett kérdésekre:
1. Végez-e valamilyen adatgyűjtést, egyeztetést az Államtitkárság azzal kapcsolatban, hogy milyen módon hatnak a jelenlegi intézkedések az ellátórendszer szolgáltatóira, intézményeire? Ha igen, akkor ennek milyen eredményei születtek?
Államtitkár úr a fenti kérdésre levelében NEM válaszolt.
Annak ellenére sem kaptunk érdemi választ, hogy a Schlachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet (NSZI) augusztus első hetében (tehát az SzMME-3Sz levél megírását követően) a szakosított ellátások és szakellátások részére kiküldött egy kérdőívet. Sajnos az alapszolgáltatások és alapellátások kimaradtak ebből a felmérési körből, mintha ők nem is lennének az ellátórendszer részei. Bár a felmérés záró dátuma augusztus 9. volt, erről mind a mai napig nem került napvilágra semmilyen összefoglaló, tájékoztató anyag.
Ugyanakkor az SzMME és a 3Sz is elvégezte a maga kutatását a területen, s bár nem állnak rendelkezésünkre az NSZI-hez mérhető erőforrások, az adatok egyértelműen alátámasztják a korábbi levelünkben megfogalmazott aggodalmakat. Sőt, a szolgáltatókkal egyeztetve tudomásunk van arról, hogy egyes helyeken már most megkezdődtek azok a folyamatok, melyek a szolgáltatások csökkentésére vagy akár megszüntetésére irányulnak. A kutatásunkról készült összefoglalót mi nyilvánosságra hoztuk és elektronikus úton megküldtük Fülöp Attila államtitkár úrnak is, amire nem kaptunk választ.
2. Várható-e bármilyen olyan intézkedés, ami az ellátottak érdekében a szolgáltatók működési biztonságát tervezhetően és érdemben javítja?
Államtitkár úr a fenti kérdésre levelében NEM válaszolt.
Szeretnénk leszögezni, hogy a kormányzati szövegpanelek ismételgetését nem tekintjük válasznak. A szociális szektorban értelmes, szakképzett felnőtt emberek dolgoznak, akik elvárják, hogy őket partnernek tekintsék az ágazati döntések kommunikációjában.
Nem tudjuk válaszként elfogadni a kormányzati kommunikáció olyan paneljeit, mint amit Rétvári Bence levelében említ, hogy „a Kormány minden döntésénél szem előtt tartja a szociális és gyermekvédelmi ellátás működőképességének megőrzését”, összességében ugyanis ezt a terepen dolgozó szakemberek jelen pillanatban nem tapasztalják. Ha így lenne, akkor a kormányzat mindenféle érdemi magyarázat nélkül nem sodorta volna az ágazat jelentős részét fenntartói és intézményi szinten ebbe a helyzetbe.
Említi továbbá, hogy a Kormány „egyeztetéseket folytat a terület képviselőivel”, de nem derül ki, hogy kik ezek a képviselők, és milyen formában zajlanak az egyeztetések. Alapvetően széles kapcsolati hálóval rendelkezünk a szociális szakma területén, de mindeddig nem sikerült olyan személyt találnunk, aki ilyen egyeztetésen részt vett volna, vagy hallott volna ilyenről. Mondhatjuk, hogy ha van is ilyen egyeztetés, az meglehetősen szűken képviseli a szakmát.
Államtitkár úr hivatkozik arra, hogy a „jövő évi költségvetésben a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi kiadásokra szánt összeg 187 milliárd forinttal nő, a teljes keret így már 1 326,5 milliárd forint lesz”. Ezek mindenképpen impozáns számok, sajnos az egész egy blöff. Ugyanis:
- A költségvetési törvényben (Kvtv.) foglalt finanszírozások megállapított összege még az év korai időszakából származik. A Kvtv. benyújtását jóval megelőzik a különböző számítások, ezek még semmiképp nem tartalmazhatták a rezsicsökkentés és az üzemanyag-árváltozás hatásait a közszférában, ahogy az infláció hatását vagy a jelen pillanatban még koncepció szintjén sem ismert 2023. évi minimálbér- és bérminimum-emelés hatását. Pont emiatt történt az elmúlt években többször, hogy a költségvetési törvényben a szolgáltatások finanszírozását év közben kellett (jelentősen) korrigálni. Ezen korrekció jelen pillanatban még szándék szintjén sem jelent meg a kommunikációban.
- A teljes keretösszeg emelkedése a levélben közölt adatok alapján kb. 8,5%. Az egyes szolgáltatások fajlagos finanszírozása jelentős szórással változik a 2022-es évhez viszonyítva, egyes helyeken nincs összegszerű változás (pl. szociális és fogyatékossággal élők társadalmi szervezeteinek támogatása), máshol akár 50%-ot is eléri (pl. önálló családi bölcsőde). Összességében ezek az emelések gyakorlatilag a már jelenleg ismert inflációt sem mindenhol fedezik, nemhogy még azokat a soron kívül fellépő költségeket, melyek a közeljövőben fogják terhelni a szektorban dolgozó szervezetek költségvetését. Ha különösebb árrobbanás nem is történik, akkor az üzemanyag-költségek esetében nagyjából 50%-os emelkedéssel számolhatunk, a villany és gázenergia esetén minden tervezett takarékossági intézkedés mellett is minimum 3-4-szeres emelkedéssel kalkulálhatunk, de akár ennél magasabb arányok is előállhatnak egyes szolgáltatásoknál.
- Bár a költségvetési törvény a szociális szektor finanszírozását illetően korántsem transzparens, az 1326,5 milliárd forintos összeg akkor sem jön össze, ha a teljes nem állami és állami szektor intézményfinanszírozási sorait összegezzük, és hozzáadjuk a pótlék-finanszírozásokat és az egyéb működési támogatásokat. Értelemszerűen, amikor az intézményrendszer finanszírozásáról van szó, akkor lehetőleg ne számoljuk oda azokat a tételeket, amik bár a szociális szektoron belül vannak, de teljesen más funkcióval bírnak.
- Tegyük hozzá, hogy a szociális szektor évek óta jelentősen alulfinanszírozott, a legtöbb szolgáltatás a 2023-as emelt összegekkel számolva a rezsiköltség drasztikus emelkedése nélkül sem képes évek óta külső források bevonása nélkül működtetni a szolgáltatásait. A külső források pedig épp a jelenlegi helyzet miatt a jövő évben várhatóan sokkal szűkebben állnak majd rendelkezésre.
- Ismételten hangsúlyozzuk: a szociális szektor nem egy szabadon választható tevékenysége az államnak. A szociális szektor az ellátásokon keresztül olyan alapjogokat biztosít, mint az élethez, az emberi méltósághoz, az egészséghez, az oktatáshoz, a munkához való jog – ilyen formában állami feladat, bármennyire igyekszik a döntéshozó az ezzel járó terheket és a költségeket az igénybe vevőire vagy épp annak családjára hárítani.
3. Amennyiben egy szolgáltató úgy dönt, hogy nem tudja tovább biztosítani a szolgáltatást vagy éppen csődbe megy, akkor a meglévő ügyfélkört kinek tudja átadni, ki tudja a továbbiakban a szolgáltatást biztosítani számukra? Kérjük, legyen szíves megküldeni részünkre az ezzel kapcsolatos ügymenetet!
Államtitkár úr a fenti kérdésre levelében NEM válaszolt.
A válasz a jogszabályban foglalt alapvető gyakorlatra sem tért ki, arról nem beszélve, hogy ha nagyobb számú ellátóhely válik működésképtelenné, akkor a már meglévő eljárások teljesen elégtelenek lesznek. Felelős szociálpolitikát várunk el az államtól a szociális és gyermekvédelmi intézmények működését és az ellátásokat igénybe vevők biztonságát tekintve.
Válaszok kérdések nélkül
A két szakmai szervezetet közvetlenül érintő elemeken túl vannak még olyan részei az államtitkár válaszának, melyekre szociális szakmai szervezetként reagálunk, ugyanis érintik a szociális kérdéskört.
„a baloldal volt az, mely a kezdetektől fogva ellenezte a magyar családokat segítő rezsicsökkentés bevezetését, „ostobának”, „hülyeségnek” és „népbutításnak” nevezte azt”
- A szakirodalomban ezt az érvelési módot „szalmabáb” érvelési hibának nevezik, amikor valaki nem a tényleges állítással szemben – hogy ugyanis bajban vannak a szociális szolgáltatók a rezsiemelkedés miatt – érvel, hanem egy oda nem tartozó elemmel vitatkozik (mit csinált anno a „baloldal”). Jelen helyzet megoldásában teljesen irreleváns, mint gondolt a kormányzat által baloldalként definiált politikai közeg az elmúlt 12 évben.
- A rezsicsökkentés egykori bevezetése ettől függetlenül hiba volt, ezt azóta számtalan közgazdász, energetikai szakember, szociálpolitikus alaposan alátámasztotta. Szociális szempontból kiemelnénk, hogy a rezsicsökkentés iskolapéldája az un. „perverz újraelosztásnak”, ugyanis a magas fogyasztású, felső-középosztálybeli családok fölözik le az intézkedés hasznát, miközben a leghátrányosabb helyzetben lévők nem képesek azzal élni (mert pl. gáz helyett tűzifával, vagy a legszegényebbek esetén hulladékkal fűtenek).
- A rezsicsökkentés (részleges) kivezetésére a legalkalmatlanabb időpontot választotta a kormány. A háborús helyzet, illetve a kapcsolódó gazdasági válság egyéneket, családokat, vállalkozásokat és a közintézmények teljes rendszerét hozza nehéz helyzetbe. A kormány valamiért pont ezt az időpontot választotta arra, hogy a megugró költségeket közvetlenül vagy közvetve a fogyasztókra terheljék. Mondhatjuk, hogy Magyarország egy fordított jóléti állammá vált: amikor a legnagyobb szükség lenne a szociális támogatásokra, akkor vonja ki a kormány a forrásokat a területről.
- A magyar családok védelme nem csak a közvetlen rezsicsökkentéssel valósulhat meg. A vállalati szektort érintő költségnövekedések a gyorsuló infláció révén rövid időn belül (1-2 hónap) begyűrűznek a családokhoz, ahogy a megszűnő vállalkozások, a romló minőségű közszolgáltatások hatása is. Hiába nem emelkedik egy család gázszámlája, ha az iskolák leveleket küldenek a családoknak, hogy szezononként 1-200 ezer forinttal járuljanak hozzá a rezsihez; vagy bezár a nappali ellátás, és emiatt a hozzátartozó otthon ragad az ápolásra szoruló családtagjával. Nem hinnénk, hogy ezek az összefüggések ismeretlenek lennének a Kormány előtt.
- A jelenlegi helyzet minden országban sok nehézséget okoz, ugyanakkor rengeteg példát lehet arra találni, milyen módon lehet segíteni a nehéz helyzetű családokat (és a vállalkozásokat) a rezsicsökkentésen kívül. Európában akad bőven működő példa.
Összefoglalva
Meleg Sándor, elnök, Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete - Dr. Szoboszlai Katalin, elnök, Szociális Szakmai Szövetség
.
Kérdések:
-
Jámbor András, 2022. augusztus 3., iromány azonosító K/812.
Ungár Péter, Csárdi Antal, 2022. augusztus 15., iromány azonosító: K/792.
-
Varga Ferenc, 2022. augusztus 2., iromány azonosító: K/797.