Tapasztalatok

Annyi információt olvastunk és hallottunk az orosz-ukrán háború nyomán kialakult menekülthullámról, hogy már nem is nagyon tudjuk, melyiknek higgyünk. Többek között azt is, hogy a Nyugati-pályaudvaron hatalmas nehézségekkel küzdenek. A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnökségi tagjai, Érczi Zsolt és Tóth Leila személyesen meggyőződött meg arról, hogy mi is a helyzet a menekülteket fogadó pályaudvaron, és élő videóban közvetítették a látottakat. A videó az „SZMME előszoba” nevű facebook csoportban elérhető, eddig csaknem 500-an tekintették meg.

 

Március 2.-án kora este, nem sokkal hat óra előtt érkeztünk meg a Keletibe, és amit először láttunk az bizony nagyon meglepett minket: ugyanis az eddigi híradásokból ismert befogadó sátrat a pályaudvar bejáratánál nem találtuk. Mindössze néhány tétova, afrikai származású fiatal próbált egy polgárőrtől eligazítást kérni, hogy mikor és honnan indul a vonatuk Berlinbe. Leila angol tudását megcsillogtatva, gondolkodás nélkül a segítségükre sietett. A pályaudvaron szinte alig volt ember. A 10. vágány bejárata egy kordon szalaggal részben el volt zárva, és két rendőr is figyelte az ide érkezőket. A peron hátsó részén lehetett látni egy kisebb csoportot, ezért feléjük indultunk. Amint közelebb értünk, már láttuk, hogy jó helyen járunk.

 

Menekült ekkor nagyon kevés volt, de egy nagyon jól felkészült, lelkes, szemmel láthatóan fáradt önkéntes segítőkből álló csapat, és több egyház karitatív munkája volt megfigyelhető. Nagyon sok volt a több nyelven beszélő tolmács, akik a maguk előtt tartott, vagy a nyakukba akasztott táblán jelezték, hogy milyen nyelven beszélnek. Volt egy fiatal, aki a saját telefonja internetjét osztotta meg, és (egy segélyszervezettől kapott) mobiltelefonokat is tudott adni azoknak a menekülteknek, akiknek nincs. Így telefonon vagy interneten kapcsolatba tudtak lépni az otthon maradt hozzátartozóikkal. Akinek szüksége volt rá powerbankot is kérhetett tőle. Nagyon jól kialakított töltőpont is volt, ahol legalább 15-20 eszközt is fel lehet tölteni, egyszerre.

 

Találtunk egy lelkes csapatot, akik egy jól ismert civil karitatív szervezet adatbázisának segítségével szállást tudtak szerezni azoknak, akiknek nem volt hova menniük. Elmondták, hogy a szervezet begyűjti a felajánlásokat, és egy adatbázisban feltünteti a szállás paramétereit. A pályaudvari önkéntesek pedig összekötik a kínálatot a kereslettel. A legtöbb szállásadó a menekültek szállásra való szállítását is biztosítja. A pályaudvar oldalsó kijáratának folyosóját az egyházi szervezetek adományosztó csapatai foglalták el, itt mindenféle étel, üdítő, ásványvíz, tisztálkodószer, higiéniai felszerelés megtalálható volt. Még a cukorbetegekre, laktóz-, glutén- és más ételérzékenységben szenvedőkre is gondoltak, mert nekik egy külön stand volt felállítva. Külön érdekesség volt, hogy nagyobb mennyiségű kutya- és macskaeledellel is készültek. Ennek volt is létjogosultsága, mert láthatóan nagyon sokan a kedvenceikkel együtt keltek útra.

 

A parkolóban sem volt nagyobb tömeg, bár itt szemmel láthatóan többen voltak. Sorban álltak a BKK és a VOLÁN melegedőbuszai, és a mobil WC-k. Nem lehetett kihagyni, hogy ezeket is szemügyre ne vegyük. A WC-k tiszták, azokat láthatóan folyamatosan ürítik, fertőtlenítik és feltöltik toalettpapírral. Amikor vissza akartunk menni a csarnokba, akkor szembesültünk azzal, hogy a bejáratnál posztoló rendőr csak a segélyszervezetek munkatársait, és az önkéntes segítőket engedi vissza, így mi is egy önkéntes segítő segítségével tudtunk visszajutni.

 

Ottlétünk alatt, két vonat érkezett Záhony felől. Az első egy külön vonat volt, amely kizárólag indiai származású fiatalokból és a kísérőikből állt. Nagy valószínűséggel egyetemisták és a családtagjaik voltak. Jól felkészült idegenvezető és tolmács csapat várta őket. Ezt a kb. 500 főből álló csoportot nem is a befogadó pont felé irányították, hanem a Westend felőli kijáraton vezették őket tovább. A speciálisan nekik szervezett ellátórendszer kb. 10-15 perc alatt felszippantotta őket a pályaudvarról. A rendőrség nagyon felkészülten figyelte, hogy a csoportból senki se maradjon le, nagyon figyeltek mindenkire. Ők mindannyian csoportban utaztak tovább Németországba. Csodálkozva néztük, hogy amikor kiürült a peron, olyan tisztaság volt, mintha abban a pillanatban takarítottak volna. Miután kiürült a vonat, azonnal egy 10-15 fős takarítócsapat lepte el a vonatot. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a csoport számához viszonyítva nagyon kevés szemetet szedtek össze. Egy takarítót megkérdeztünk, aki azt mondta, hogy nagyon kevés szemetet hagynak maguk után és azt is a szemetesekbe gyűjtik. A menekülők nagyon vigyáznak a tisztaságra, szinte alig van utánuk munkájuk. Azt is megemlítette, hogy örömmel végzik a munkát, mert tudják, hogy ők ezzel segítenek abban, hogy a menekültek kulturált körülmények között utazhassanak.

 

A második vonat már a Záhony felől menetrend szerint közlekedő vonat volt. Ezzel érkeztek a Kárpátaljáról menekülők. Egyedül nagyon kevesen jöttek, többnyire idősek és nők gyermekekkel. Látszott rajtuk a kimerültség, a félelem, és nagyon sok gyermek arcán fásultságot lehetett látni. Bizalmatlanok voltak, félve kértek segítséget a tolmácsoktól és többi önkéntes segítőtől. Minden korosztály képviselve volt, és láttunk nagylétszámú családokat is. A ruházatuk és a magukkal hozott csomagok alapján szinte minden társadalmi réteg képviselői felfedezhetőek voltak. Többen vették igénybe a szállásközvetítést, és az összekészített egységcsomagokat szívesen fogadták. Ez a csoport is ugyanolyan gyors és szakszerű ellátásban részesült, mint a korábbi.

 

Néhány szó azokról, központi szervekről, akik ebben a munkában részt vesznek. Gondolok itt a Rendőrségre, a MÁV-ra. A BKK és a VOLÁN tevékenységét már méltattam - nem szeretném ismételni magam. Első percekben meglepődve láttuk, hogy alig látni rendőrt. Amint azonban szükség van rájuk a vonat érkezésénél, azonnal megfelelő létszámban megjelennek, és profin el is végzik a dolgukat. Nagyon empatikusak, segítőkészek és mindenre figyelnek. Látható és hallható volt, hogy többen tolmácsként is megállják a helyüket. Amint nincs rájuk szükség, szinte azonnal el is tűnnek. Nagyon megnyugtató volt látni, hogy nem az erődemonstrációra és a megfélemlítésre törekednek, hanem a „Szolgálunk és Védünk” szlogen szellemében teljesítik a kötelezettségüket. Beszélgetéseink során kiderült, hogy eddig mindössze egyetlen bűncselekmény történt. Egy feltehetően román állampolgár, aki nem a menekültekkel érkezett, próbált meg kirabolni egy menekültet, de a gyors beavatkozásuknak köszönhetően ezt sikerült megakadályozni.

 

A MÁV láthatóan fel van készülve arra, hogy nagyobb tömeget is tudjanak szállítani, hiszen egy nagyobb csoportnak különvonatot indítanak, és a menetrend szerinti járathoz is nagyon sok pótvagont kapcsoltak. Ezzel tudják biztosítani, hogy belföldi utasok ne érezzék magukat háttérbe szorítottnak, és a menekültek csoportos szállítása a belföldi utasforgalomban a lehető legkevesebb fennakadást és kényelmetlenséget okozzon.

 

De ugye semmi sem tökéletes, tehát szakember szemmel nézve természetesen találtunk hibákat. Ezek a laikus szemében jelenleg ugyan elhanyagolhatóak, de valójában nagyon súlyosak is tudnak lenni. Az egyik ilyen, hogy a szállásközvetítő csapat az adatbázisában nem rendelkezik olyan információval, hogy a befogadó családok fel vannak-e valamilyen szinten készítve arra, hogy olyan traumatizált családokat fogadnak be, akik pillanatnyilag csak zavaros képpel rendelkeznek a jövőjüket illetően. Ez nagyon komoly gond lehet, mert ha ezt nem tudják megfelelően kezelni, akkor konfliktusok keletkezhetnek, és ez a akár menekülők hajléktalanságához vezethet. A második, hogy azokon a területeken, amelyeket bejártunk, sehol sem láttunk egészségügyi ellátópontot. Egy ilyen volumenű műveletnél szerintünk alap lenne, hogy amint leszállnak a vonatról, azonnal látható legyen, hogy hol tud segítséget kérni, akinek erre szüksége van. Mint már vázoltam, kimerültek, bizalmatlanok, tehát nem biztos, hogy ebben az állapotában segítséget kér az, akinek valamilyen egészségügyi ellátásra van szüksége. A harmadik, és szakmai szemmel nézve talán a legnagyobb hiányosság, hogy nem találtunk egyetlen professzionális segítő szakembert, vagyis szociális munkást. Ilyen esetekben nagyon nagy szükség lenne rájuk, hiszen ők olyan kompetenciákkal rendelkeznek, amelyekkel a legjobban felkészült önkéntes segítő sem rendelkezik. Gondolok itt a pszichológiai ismeretekre, a szakmai szabályok szerinti empátiára, valamint az Etikai Kódex szellemében végzett segítésre, és a szociális ellátórendszer széles körű ismeretére.

 

Összességében azonban egy nagyon jól szervezett, sokrétű kapcsolatokkal rendelkező segítő tevékenységet figyelhettünk meg, ahol a fejetlen kapkodásnak, káosznak, kezelhetetlen tömegnek még a nyomát sem láttuk. Csak remélni tudjuk, hogy a hiányosságokat felismerik, vagy erre a SZMME-nek valamilyen módon sikerül rámutatni, és tesznek ellene. Ennek érdekében az Egyesületben jelenleg is komoly munka folyik, hogy a szakma részére olyan információkkal tudjunk szolgálni, amelyek segíteni fogják az ellátórendszerben megjelenő menekültek professzionális segítését. Több menekült ügyi kérdésben járatos szervezettel, egyesülettel, valamint a Magyar Önkormányzatok Szövetségével (MÖSz) is felvettük a kapcsolatot és egyeztetést kezdeményeztünk. Bízunk abban, hogy ezen kezdeményezések hatására egy olyan közös munka indul meg, amely alkalmas lehet akár egy veszélyhelyzeti protokoll és egy menekültekkel kapcsolatos szociális eljárásrend létrehozására. 

 

Érczi Zsolt, Tóth Lejla

 

 

 

 

 

Exit mobile version